Frissítettük az adatvédelmi nyilatkozatunkat és a használati feltételeket, hogy megfeleljenek az új európai adatvédelmi törvényeknek (GDPR). Kattints az Okés gombra, ha elfogadod őket! További információ

Okés!
Termékek Menü

Az első lépések és a nagy Ő... II. rész

P. Dolli
2014. 11. 03. 11:08:02
Az első lépések és a nagy Ő...   II. rész

-          Apa! Odaadod a robogót?

-          Minek az neked?

-          Hát tudod jó lenne gyakorolni mert jövőre lesz egy nagy motorom

            és én még csak biciklin ültem.

-          Aha, persze, lesz. Jólvan vigyed.

Jippijó. Akkor nyeregbe. Mint bilin kiskoromban, úgy éreztem magam. Összezárt lábak, a kormány is olyan közel van és olyan muris az egész robogózás. Na, hát ez a gondolat gyorsan tovaszállt. Egészen pontosan, az első kanyarnál.

 

Bakker ez nem kanyarodik, esküszöm nem az én hibám biztos a robogóval van valami probléma, de nem kanyarodik! Lehet szerelőhöz kéne vinni. Mindenképp szerelő lesz, elvégre én nem lehetek ilyen béna. Nem árulok el nagy titkot vele, de igen, én voltam ilyen béna. Főútra még nem mertem menni, a bicikli úton elvoltam, eltötyögtem, gurul az a lényeg.

Sajnos, hogy mennyivel azt nem tudtam, mert a km óra elromlott a kis járgányon, de a kezdeti egészséges távolságtartásom a motorok felé arra ösztönzött, hogy nem is kell nekem gyorsan menni. Pláne, hogy apu 8XL-es totál karcos bukóját kaptam meg, amin a plexit vagy felhajtottam és akkor az utam végére éhes se voltam, (a Mosolygó Motoros tipikus esete... a szerk) vagy emlékezetből motoroztam. Mindenesetre élmény volt.

Első kanyargásaim egyikekor a felmenőim is követtek, hogy mégis mit művelek én a közutakon. Hát volt egy érdekes, visszafordítós kanyar. Szerencsémre kihalt volt minden, de én a két sávból hármat igénybe vettem kanyarodáskor. Apa meg is kérdezte, hogy tudom-e, hogy nem csatoltak mögém pótkocsit, mert ő még azzal se kanyarodik így. Hát tudni éppenséggel tudtam, de már mint említettem, ez a robogó nem kanyarodik! Azóta se volt szerelőnél, állítom valami baja van!

Robogózásom legszebb pillanata, mikor jöttem haza mamámtól. A bicikli úton hasítottam a port, majd a körforgalomhoz érve hallottam, ahogy motorosok jönnek a város felől. Hát gondoltam ezt mindenképp megvárom. Ott ültem a kis robogón, koszos melegítőben tanyáról jövet, retro bukóban és vártam arcomon hülye mosollyal, hogy mikor hallhatom már meg a NAGYokat? Aztán jöttek.

És képzeld, volt aki köszönt, volt aki húzott neki egy kis gázfröccsöt. Csak nekem! Hát én voltam olyan boldog. Lehet ők is tudták hogy motoros leszek?

 

 

Lassan leolvad a jég az utakról, reggelente nem kell kaparni a szélvédőt, visszajönnek a madarak, minden virágzik. Alig bírtam kivárni ezt a tavaszt. A tél azzal ment el, hogy eldöntsem, hol is akarom megcsinálni a jogsit, és mi az a védőfelszerelés, amit már mindenképp sajátomként szeretnék hordani a gyakorlati részeknél.

Első és legfontosabb a bukósisakNem akarok más összeizzadt sisakjában motorozgatni. Tehát, feladat adott, olvassunk utána mi alapján nézzünk sisakot. El kellett dönteni mennyit tudok rászánni, ez az első! Ezek után az adott árkategóriában a lehető legbiztonságosabb bukósisakot kiválasztani. És ha már nőből vagyok fontos a külső is, és mindemellett a komfort. Akkor lássuk.

Biztonság: ami már nem is olyan sok utánaolvasás után kiderült számomra, hogy polikarbon sisakom nem lesz. Már csak azért sem mert megtévesztésként szeretik használni ezt a megnevezést, és így már egyfajta kétséget kelt bennem. Alapjában véve ugye minden sisaknak meg kell felelni, egy meghatározott EU szabványnak, de nem mindegy hogy ezen kívül az EU minősítésen kívül tesztelték e még más módon is a sisakot, esetlegesen mennyi anyagot kell felhasználni az alap minősítés elérésére. (a műanyagból értelemszerűen többet, így jóval nehezebb). Rendben, azt már tudom hogy milyen nem kell, de akkor milyen a jó? Az üvegszálról már kevésbé olvastam rosszakat, de még mindig az volt a vélemény, hogy nehéz és van ennél megfelelőbb anyag is. Így találkoztam először a karbon és a kevlár szóval. Nézegettem videókat, teszteket, egy kevlár katonai sisakra lövöldöztek épp a fiúk, és hát megtetszett amit láttam. Elsősorban karbon-kevlár kompozit sisakot szerettem volna, de mivel árban és kinézetben nem találtam olyat, ami számomra megfelelő lett volna, így maradt a karbon kompozit matt fekete sisak. A biztonságon kívül a beépített napszemüveg (ami szintén alapfeltétel volt) rendkívül praktikussá teszi. Nem nehéz sisak, nagyon jól szellőzik, nem párásodik. Rövid közös életünk alatt úgy érzem jó döntést hoztam.

 

na ezt NE!

 

Ezt követte a kabát kiválasztása. Eddigre körvonalazódott, hogy full fekete szerelést akarok. Kabátnál a fő szempontom az volt hogy a könyök és vállprotektorok legyenek benne, tudjak bele tenni esetlegesen gerinc protektort, és természetesen legyen bőr. Nincs tapasztalatom cordura kabátokról, ruházatról, de nem véletlen, hogy a versenyeken a nagyok bőr ruhákban koptatják a gumit. Szóval, ha nyáron alig fogom is kibírni, de legyen bőr, fő a biztonság. Így jutottam el egy gyönyörű Spidi női kabáthoz. Szinte megszólal olyan szép. Protektorok a helyén, kényelmes, csinos és remek áron! Éjjen! Megvéve. Akkor egyelőre már csak jogsira maradt pénz meg talán egy frankó kis kesztyűre.

 

Kesztyűnél azt néztem szintén amit olvastam, legyen benne kemény protektor, szellőzzön, meg plexit le tudjam vele normálisan törölni ha kell, ja és persze feketeség legyen ez is. Diffy Lizzy tökéletes választás volt. Vagyis… Volt egy kis bökkenő. Felpróbáltam az M-s méretet, és minden ujjamnál picit nagy volt, a hüvelykujjamnál meg még inkább. Biztos gnóm ujjaim vannak, de így jött össze. Szóval miután megrendeltem az S-s kesztyűt, amit tartogattam a jogsira, őrizgettem, vigyáztam rá. Szóval pár hónapra rá, mikoris először húztam fel úgy a kesztyűt, (hogy akkor motorozzunk is) kellett rájönnöm, hogy bizony nem a legkényelmesebb az S-s méret. A kuplungot sem úgy érem el, ahogy szeretném, egy szó mint száz, rögtön megpróbáltam elérni a boltot.

Minden reményemet beléjük fektetve, hogy visszacserélik még nekem egy M-esre ha nagyon szépen megkérem őket. Izgultam ám rendesen, mert nem a legolcsóbb kesztyű volt és nagyon nem szerettem volna bebukni. Ők legnagyobb meglepetésemre azt válaszolták, hogy természetesen amennyiben tényleg nem volt használva és ez nem is látszik rajta, úgy kicserélik. Hát itt nagy kő esett le, a motorosok tényleg jó emberek.

 

Akkor mindenből kiköltekezve nekiestem átnézni, hol is kezdjem el a tanfolyamot. Itt a fő szempont a jó ajánlat volt. Egy testhosszal nyert az a motoros iskola mely a tanfolyam árában, egy egynapos vezetéstechnikai tréninget is ajándékba adott nekem. Nem kellett sokat gondolkodnom. Beiratkoztam. Kressz pipa. Több szót kár lenne fecsérelni rá. Nade a rutin! Izgultam. Gőzöm nem volt, hogy kell vezetni egy váltós motort. Hála ég mondták is, hogy az első órára kihozzák nekem a 125-ös Hondájukat, barátkozzak azzal. Első feladat, hogy akkor állítsam középtámaszra. Persze simaliba, mért ne. 1, 2, 3 ésss.. banyek segítts, ez nem megy. Másodszori próbálkozás után mondta hogy a 600-ason amivel vizsgázni fogok csak oldaltámasz lesz, és ezzel ennyiben is maradtunk. Ráültem a motorra, magyarázták mit csináljak, hogy csináljam. Eleinte csak menjek körbe-körbe amíg megszokom. Ne féljek nem fog kiszaladni alólam, mert ez kis motor. Hát akkor rendben, legyen. Egyes le, óvatosan húzom a gázt, még óvatosabban engedem ki a kuplungot és elindul! Megyek! Anya megyek! Juhúú! Na, akkor lássuk hol a kettes. Miután azt is megtaláltam tesztelgettem mennyire megy. Hát, ha nagyon akarom ki tudtam volna én ezt is ugrasztani, amilyen béna voltam. De mindenesetre sikerült rajta maradni. Körözgettem szépen, váltogattam, csiszolódtam. A következő órára már a 600-as Horneten ültem. Hát ez már jobban ment, ha húzta neki az ember. Jó kis gép volt. Szerettem.

A rutin feladatok során is észrevettem, (ez már kezd gyanús lenni, lehet ez motor-betegség) hogy jobbra nem kanyarodik a motor. Hát ott éjjel nappal nyolcasokat rajzolgattam szegény motorral mire sikerült vonalon belül maradni, de sikerült és ez a lényeg.

 

A forgalmi sajnos már nem sikerült elsőre, de persze az ilyen dolgok engem nem szoktak zavarni. Ha nem sikerül megpróbálom újra, és újra mindegy hányszor, annyiszor míg végül úgyis sikerül, és ez a lényeg.  A váltó megfelelő kezelését, hála ég nem a saját motoromon kellett elkezdenem tanulni, bizonyára nem örült volna neki. De hát, ezért vannak a motoros iskolák, hogy ezeket megtanuljuk. Sok inger ért egyszerre a forgalomba, mikor én még szerettem volna a motorvezetés technikájának elsajátításával bajlódni, de az élet kegyetlen, nem engedte. Így hát menni kellett, figyelni hogy ne üssek el mást, se embert se állatot se tárgyakat. Ez hellyel-közzel ment is. De voltak vicces helyzetek. Természetesen csak utólag vicces már nekem is, ott valahogy kibírtam nevetés nélkül, és persze az oktatóm is. Szóval úgy esett, hogy a lámpa úgy váltott pirosra a világ legnagyobbnak tűnő kereszteződésében Kecskeméten, hogy én legyek az első, aki elindulhat, ha zöldre vált. Hát megmondom őszintén, szívesen átadtam volna a helyem bárki másnak, ugyanis ahogy tudatosult, hogy Úristen nem fulladhatok le, nem fulladhatok le, úgy rágörcsöltem, hogy na ná hogy lefulladtam. De nem akárhogy ám! Sikerült elindulnom picit majd mikor a kormányt eltekertem lefulladt, azzal a lendülettel el is dőlt. Éljen! Gratulálok! Ügyes vagy lányom. Hát égtem egy sort, szerintem kedves édes anyám is csuklott a mögöttem álló sor jóvoltából, 

de hát Istenem c'est la vie. Tudtam, hogy semmi tapasztalattal, valamikor nekem is tapasztalatokat kell szereznem, ami nem mindig lesz jó, hát ez a kevésbé jó tapasztalatok közé tartozott. Viszont, volt egy majdnem hasonlóan végződő szegély mellé leállásom. Ezt csak azért említem meg, mert az oktatómmal ellentétben én nagyonis büszke voltam magamra. Úgy volt, hogy miután én még átfértem a zöldön, de az oktatóm és a társam már nem, így le kellett állnom, de rögtön utána valahogy már tudtak ők is jönni és szemtanúi lehettek a bemutatónak. Ami abból állt, hogy szépen leindexeltem jobbra, majd amikor a kelleténél erősebben sikerült meghúznom a féket ezalatt a kormányt eltekerni, megint elkezdett dőlni a motor, DE! ezt a több tonnás súlyt a föld felett 5cm-rel megállítottam és visszahúztam függőlegesbe! Én egyes egyedül! Najó, jogos  a kételkedés, de igaz ami igaz, ezúttal nem engedtem eldőlni, minden erőm összeszedtem és sikerült visszarántanom, amikor már minden veszni látszott. Persze ezért valamiért fekete pontot kaptam nem pirosat, de engem ez nem érdekelt.

 

Forgalmi vizsga csapó 1: Az ég kék, a fű zöld. Mi baj lehet? Hát megmondom én. Záróvonal, az a baj, a záróvonal. Sajnálatos módon, sikerült egy záróvonalon az első kerékkel átmennem, majd miután ez tudatosult bennem, és ezzel együtt a kudarc is, egy megállni tilos táblát is figyelmen kívül hagytam. Biztos, ami biztos. Hozzáteszem, nem szándékosan. Miután lemaradtak mögöttem a többiek, próbáltam visszaemlékezni vajon volt-e megállni tilos tábla, mindeközben megálltam. Majd mire kigondoltam, hogy ha volt, ha nem inkább csorgok nagyon lassan, addigra sajnos már észre vették, hogy egy tizedmásodpercnyi időre bizony megálltam. Így végződött hát az első próbálkozás.

 

Forgalmi vizsga csapó 2: Mint az igazi profik. Vissza három padlógáz és kész. Ment minden magától.

 

 

Minél közelebb jártam a jogosítvány megszerzéséhez, annál nagyobb elánnal nézegettem a motorhirdetéseket. Az alap elgondolás az volt, hogy valami könnyen kezelhető kis naked bike-ot vagy túra-sport motort vegyek. 

Természetesen nagy hangsúlyt fektetve a külsőségekre, de nem a legnagyobbat.  Eredeti terveimben egy full fekete motor szerepelt, de annyi utána olvasás után, tudva hogy az egész védőfelszerelésem fekete, valamivel feltűnőbb motort kell választanom. Sárga, fehér, piros, kék mindenre vevő voltam. Úgy terveztem ahogy megvan a forgalmi vizsga már megyek is venni a motort. De még sehol nem találtam azt a gépet, amire megdobbant volna a szívem. Majd a sikeres forgalmi vizsgát megelőző napokban felkerült egy új hirdetés.

 

                                                                      

                                                                                                                  íme Ő

 

Szépséges citromsárga Suzuki RF 400-as. Hát tény, hogy nem volt fiatal, de mivel úgy voltam vele, hogy kezdőmotornak szánom, nem akarok egy új motorrban kárt tenni, amit jobban megérezne a pénztárcám. Igen, valószínűleg a hozzáértőbbekben most felmerül a kérdés, ami akkor bennem nem merült fel: bicikliről átülni egy RF 400-asra biztos szerencsés választás? Mire ez a kérdés felmerült bennem, már ott pihent a gép a garázsba a nevemen. Nem épp a legkönnyebben kezelhető vas és 210kg-t sem gondolnám, hogy olyan nagyon könnyű lenne, DE! SZÉP!  Ami viszont pozitívum és kezdőmotornak még sem a legrosszabb választás, lomha. Nem ugrik ki alólad, ha nagyon szépen beszélsz vele, akkor sem fog úgy gyorsulni, ahogy azt szeretnéd. Öreg már, nehéz és csak 400-as, de természetesen én szeretem. Nem hagyott még cserben.

 

Első utaim közt természetesen megejtettem Kiskunfélegyháza-Tőserdő kanyargós útvonalát. Ahogy azt vártam, lassú voltam. Kanyarok előtt a kelleténél jobban lelassítottam, de úgy voltam vele, inkább úgy vegyem be a kanyart, hogy biztonságban érzem magam, mint sehogy. És így fokozatosan mindig jobban ment a döntés. Volt egy alkalom, mikor innen hazafelé, csatlakoztam egy ismerősömhöz, aki szintén motorral jött. Ő már ugye rutinosabb motoros volt (nálam nem volt nehéz), és csak úgy szelte a kanyarokat, én meg csak mentem utána, míg egyszercsak az utolsó pillanatban azon kaptam magam, hogy bár ő ennyivel be tudja venni a kanyart, én már nem biztos. Kanyar előtt tizedmásodpercnyi idő volt fékezni, majd mindenemmel amivel tudtam ösztönösen dőltem be a kanyarba, a térdem kitettem a felsőtestemmel próbáltam minél jobban bedönteni a motort. A fejem a kormány mellett, mint a nagyok, azt leszámítva hogy ők tudják mit csinálnak. A sok utána-olvasás után azt már tudtam, hogy kanyarba bizony nem fékezünk. Hála ég ezt annyiszor mondták már és olvastam is, hogy eszembe se jutott fékezni. Néztem azt a helyet ahova el szeretnék jutni, nagyon el szeretnék jutni. Hála égnek és az angyaloknak mögöttem az útról csak pár centire mentem le, azt is már csak akkor, mikor egyenesbe hoztam a gépet. Abból a kanyarból nagyon sokat tanultam. A legfontosabb, hogy ne a másikat kövessem, hanem motorozzak a saját biztonságos tempómban, illetve azt is, hogy bizony jól fog jönni egy kis vezetéstechnikai tréning, ahol tanulom a motorkezelést, döntögetést, fékezést kanyarodást stb. Így is lett. Kinéztem egy számomra megfelelő helyet és időpontot és elmentem egy tréningre Pestre. Mivelhogy fél 8-ra oda kellett volna érni, így korai indulást terveztem (utóbb kiderült, nem volt elég korai). A hajnalban kelés még csak meg van szokva, de a +8 fok a köd, a pára mindez motoron, na, ez nincs. Voltak helyek, ahol nemhogy a plexi, a tükrök is teljesen be voltak párásodva. Egy óra motorozás után muszáj volt megállnom egy benzinkútnál egy kis melegítőre. Kávé, tea feltöltődés után rájöttem milyen nehéz is motoros ruhában a mosdó használat. De ez is megvolt. Ismét mozgó ujjakkal és működő térdekkel felvettem a harcot a pára és a hideg ellen. Hála ég csak egy kis bevezető mondókáról maradtam le, így semmi pihenővel neki is láthattam a többiekkel együtt a feladatoknak. Nagy meglepetésemre egy motoros csajszi is a csapatban volt. Örültem, hogy nem egyedül vagyok csaj a sok pasi közt.

 

Az egész nap egy az egyben számomra hasznos volt. A körbe-körbe motorozás, a szlalom gyakorlás, vészfékezés, kanyarodási technikák egy szóval minden. De annyi biztos, hogy 8 órán keresztül folyamatosan a kuplungot behúzni-kiengedni behúzni-kiengedni, nem a legjobb móka, de legalább erősödtem. Ha újra csinálnám maximum annyit változtatnék, hogy nem ilyen hidegbe megyek. Viszont nagyon büszke voltam magamra, hogy a hideg a pára a nagy forgalom ellenére egyedül felmentem sőt mi több, oda is találtam a tréningre.

 

Mióta megvan a motorom, igyekszem minél többet menni vele, azóta is folyamatosan vezetéstechnikáról, biztonságos közlekedésről nézek videókat vagy olvasok utána. Úgy gondolom, főleg az ilyen 0 kilométeres kezdőknek, mint én fontos minél többet utána járni, hogyan is kell motorozni. Inkább, mint, hogy saját bőrünk tapasztaljuk és kelljen utólag kielemezni, hogy hogyan kellett volna helyesen kezelni az adott helyzetet.

A legutóbbi túrám Szilvásváradra vezetett egy motoros társam kíséretében. Megmondom őszintén kicsit féltem tőle, hogy hogy veszem majd a kanyarokat. De úgy voltam vele, hogy soha nem tanulok meg úszni a kádban ülve, az úszásról olvasva. Így hát nekivágtam. Élvezetes kis túra volt. Bár nem volt a legnagyobb meleg (már megint), de fázni nem fáztam mert fel voltam öltözve rendesen. Eger környékére érve pedig már az sem érdekelt volna, ha hideg van, annyira jó széles utak, izgalmas kanyarok jöttek.Ott keményen figyelnem kellett. Ezeknél a kanyaroknál egyelőre még nem jön automatikusan, hogy melyik íven menjek milyen sebességgel. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy olyan sebességgel menjek bele a kanyarba, amivel végig tartani is tudom, azt az ívet válasszam, ahol még tudok mindkét irányba megfelelően kitérni esetleges akadály elől. Feszülten figyeltem a legnagyobb ellenségemet, a kavicsokat az út közepén. 

                                                 

                                                                                       a 24-es út nem ilyen, de majdnem

 

Sok tapasztalatot kell még szereznem, hogy ezek a kanyarok is a kikapcsolódásról és az élvezetekről szóljanak, de annyi sok mindennel lettem gazdagabb mióta motoros lettem. Imádok a kávézó ablakából kinézni és látni, ahogy ott parkol és várja, hogy megigyam a teám és újra induljunk, imádom amikor a többi motoros felém int, szeretek végre közéjük tartozni. Szeretem, ahogy beérek a garázsba és megérzem az illatát. Szeretem a hangját, az egész rituálét, ami a beöltözéssel jár. Szeretem, ahogy egyre inkább egynek érzem magam a motorral, ahogy napról napra fejlődök, tapasztalgatom a határait, a határaim.

 

Szeretek végre motoros csaj lenni.

 

Vége

 

 

Üdv: Dolli

 

 

 

 

Ha érdekel a Motoros Kisokos összes bejegyzése, nézd meg!

Tartalomhoz tartozó címkék: hír blog Motoros Kisokos
Csak MA olcsóbb!
CSAK MA!
2 db rendelhető
9.990 Ft 6.990 Ft
Miért minket válassz?

-Mosolygó Motoros kedvezmény kártyát már az első vásárláskor megkapod

-Választható ajándékok minden vásárláshoz

-100%-ig nyomon követhető folyamatok

Nálunk biztonságban vannak adataid

NEM a rokonok véleményei rólunk

​- Klub és Egyesületi kedvezmények

-Díjtalan szállítás

-Mi így dolgozunk!

-Forró drót:+36706171102